Már megint a görögök - 2.

Mikor Papandreu a népszavazással előállt már fel-felpattogzott a jelen rend lakkja, most, hogy a görögök a németektől el kezdenek követelni második világháborús jóvátételt (az index nyomán) az ennek a szép lakknak valami még mélyebb rétegét érinti már. Még békében kellett volna itt Európában élni vagy száz évet, s akkor talán már nem lennének e sebek oly fájók, talán nem kellett volna több évtizede olyan falánknak lennie a pénznek, hogy muszlim bevándorlókkal, keleti gyarmatosítással oldja meg az ember és piachiányt. Talán.

Amit itt a banktörvény körül megy...

Mindenki a Magyar Nemzeti Bankban lévő "devizatartalékokat" félti. Holott szerintem nem azt kéne félteni. Hogy egyáltalán félni kell-e valamitől azt - hozzáértés híján - nem tudom, de ha már hatalomátvételről beszélünk az MNB okán és mondjuk tényleg igaz lenne, akkor én nem pénzt vennék ki onnan az állam helyében, hanem mondjuk hasonlóképpen, mint a svájci jegybank, bejelenteném, hogy pl. mától fogva az euro/forint árfolyam 256 Ft.

El... gondolkodás

Rémes dolgok jutnak néha az ember eszébe, hiába próbál ellene védekezni, valahogy jön.
Aztán a következő dilemma a gondolatmegosztás kérdése.
Ahogy az egyik elemző a tévében egy mondat erejéig megfogalmazta, hogy végeredményben az europai válság Amerika válsága, hiszen azok az intézmények (bankok, minősítő intézetek, stb.) mégiscsak gyökerüket tekintve "onnan származnak", ergo hazadolgoznak.

Ej, no

Ahogy jött, úgy ment a gondolat a görög népszavazásról, gyorsan minden visszakerült a szokványos vágányra, a gondolatot jellemezni lehet, de már minek.
Hogy a görögök tényleg kiesnek az eurozónából, jó kérdés. Véleményem az, hogy az út végén mégiscsak a drachma áll. Addig azonban még annyi dolga van azoknak, akiknek a görögök tartoznak. Erről is van gondolat, de már érzem, hogy "megszegik".

Már megint a görögök!

A dilemmát átérzem, amit a görög kormányfő átérzett. A választás a saját nép, az istenadta, vagy a világpolitikai elit, a bankárok között. A dilemma súlyos és világot rengető, amint látszik. Micsoda dolog már, hogy a népre bízzuk a sorsukról való döntést? A kérdés baromi fontos, mert soha nem kérdezzük meg őket. Arról sem kérdeztük meg őket, hogy akarják-e, hogy hitelt vegyen fel a ország erre, meg arra, hogy aztán milyen kézen-közön vigyék ide meg oda azt a rengeteg, mára már köddé vált pénzt.
Ismerős.

Tattersall

Apámtól származik a történet, ha egyáltalán történet ez, inkább valami életrészlet, odapillantás. Tudni kell, hogy apám nem a fikciók embere, mindig kényszeresen tényszerű próbál maradni, ennek ellenére, itt és most ebben a történetben ez egy kicsit megváltozott.
Ezért került ide.

Ami nem megy, ne erőltessük

Igaz mondás.
Szóval úgy gondolom, hogy ha valaki felvesz mondjuk 14 millió hitelt 15 évre, abból 4 év alatt visszafizet mondjuk 7-et, akkor az ötödik év után ne tartozzon még 26 millióval.
Ez egy kívánság.
Ha van egy rendszer, ami ezt képtelenséget képes létrehozni, akkor azt vagy mi magunk számoljuk fel azonnal, vagy önmagát fogja felszámolni.

Csak kérdések!

Igaz politikával és gazdasággal foglalkozni egy blogban még vélemény szinten is igen kritikus, mert az emberben megjelenik egy újfajta félelem, ami két részből áll össze. Az egyik, hogy ugyan kik is olvassák, és ezáltal kihúzza-e a véleményformáló a gyufát, vagy sem, a másik, pedig az okfejtésből keletkező állapot, mint élethelyzet.

Stroke?

Úgy kezdődik, hogy mindkét szememen valahol középtájban elindul egy kis káprázás. Onnan tudom, hogy nem a napba vagy fényes lámpába néztem, hogy mindkét szememen látom. Aztán a középpontból kiindulva, mint egy nagy kráter szétnyílik, egyre tágabb és tágabb körben borítja el a látómezőmet, balra szokott nyitni és szerencsére, ahogy a kör tágul, középen, ugyan kissé bizonytalanul, de a látásom helyreáll, mintha egy kaleidoszkópon keresztül látnám a világot.

El-elhallgat ez a blog is

Az értelem köpköd, fröcsög minden felé, badarságokat, trágárságokat, félelmet.
Szószegő lesz az igazmondó, mert szavát szóra alapozta, s lám, milyen rövid a táv, amin elbukik minden becsület.
Tapossák egymást a szószólók és élnek belőle jól, s szavaik szétterjednek s új szavak keletkeznek folyton, így-úgy, forgatva értemet nyelveiken, mintha cukorkát szopogatnának. Gügyögnek és ragyognak jelenünkben. Itt hősök és bűnösök keverednek és fordulnak, alakulnak át egymásba, s viszont.
Harag kél lassan, lassan, visszafogottan.

Belépés

CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.

Fontos

Ez az oldal kizárólag véleményeket közöl, reakciókat a jelen világ történéseire. A honlapon megjelenő vélemények és hozzászólások nem azonosak a Robonet BT véleményével és álláspontjával.