Csak egy ecsetvonás

Itt áll előttem, keret nélkül, lebegő éterállványon, fehér vásznon, soha befejezetten, sosem készen. De nem látom egészen, csak részeit, pár világos, pár sötétebb folt, vonás, derengés, mely szemembe ha lehunyom megáll, s apró jelenéssé születik, s bennem szárnyain repül tovább. Tudom csak egy ecsetvonás az enyém, csak egy ecsetvonás. Megfontolandó tehát, mily színt is használjak, s hogy a kép, mit ily közelről nem láthatok, távolodni, messzebbről látni, hogy egésszé álljon össze, bilincsbe vert anyagvilág lekötözve nem enged, hiába a vágy. Beletörődöm, s kissé bátortalanul, de keverem a zöldet, a narancsot, sárgát, s kéket is talán, s fehéret is, vakítót, hogy minden mit hozzáfestenék ott legyen, abban az egy ecsetvonásban: az életem.
A képet csak Te láthatod mindig, s talán, ha majd együtt leszünk s visszatekinthetek láthatom majd voltam hogy fest a nagy képen.
Ebben bizodalmam.

Fontos

Ez az oldal kizárólag véleményeket közöl, reakciókat a jelen világ történéseire. A honlapon megjelenő vélemények és hozzászólások nem azonosak a Robonet BT véleményével és álláspontjával.