A félelem rétegei

Kaptam egyik reggel az e-mail címemre egy levelet. Címe: Adóreggeli. Igaz nem kértem ilyen levelet, mégis kaptam. Nos, ennek az adótanácsadó cégnek "jópofasága", vagy "marketingje" késztetett ismét tollfogásra.
A cél teljesen érthető, végeredményben az adó, amivel "normális" esetben maga az adózó is teljesen azonosulni képes, mára a félelem egyik forrása lett. Hogy miért? Nos, nagyjából azért, mert az adójogszabályok megfelelő alkalmazásához komoly felkészültségű emberfőkre van szükség, az egyszerű állampolgár számára értelmezhetetlen jogszabálydömping beláthatatlan, totális kiszolgáltatottságot eredményez. Megjegyzem a kiművelt fejek számára is gondot okoz sokszor, mert sok-sok állásfoglalás-kérés is intéződik a hivatalok felé.
Ezek a tények. Ezt tudják az adózók és tudják a hivatalnokok is. Ne gondolja senki sem azt, hogy hivatalnok nem fél. De fél, pontosan ugyanattól fél, mint az adózó, vagy az adózó helyett "dolgozó" könyvelő. A félelem tárgya a következő egyszerű kérdésben fogalmazható meg: Nem tévedek? És tévedni akármennyire "emberi dolog" sajnos a jogalkotó ezt az emberi mivoltot már nem szülte bele a jogszabályokba, tehát a tévedés bizony sokba kerülhet. Az adózónak pénzébe, a hivatalnoknak állásába.
De térjünk vissza a kiindulási pontunkhoz. A kérdés esetünkben az, hogy milyen erkölcsi Parnasszuson áll az a cég, ami erre a félelemre, illetve félelemkeltésre építi üzleti stratégiáját? Ez a piaci magatartás rejtett módon azt az üzenetet is becsempészi, hogy a cég, aki így reklámozza magát végeredményben képes a mi félelmeinket eloszlatni, felszámolni akkor, ha például őket bízzuk meg adóügyeink intézésével. Eddig rendben van. De térjünk vissza a pár mondattal ezelőtti "tényekhez". Látszik, hogy - jelen világunkban - igen nehezen képzelhető el olyan cég, adójogszabályokból doktorált ember, illetve emberek, akik garantálni tudnák teljes nyugalmunkat.
Azt gondolom, hogy amikor Orbán Viktor kissé túlzó módon a sörösüveg-alátét hasonlatot használta, akkor jó úton járt. Ebben a körben csak jogalkotói úton lehet a félelmet felszámolni.
Ez azonban rengeteg munkát jelent.

A cím mégis az, hogy "A félelem rétegei". Egy normális hatalmi rendszer nem fél a kritikától. Sőt, forrásként használja épülésében. Ha azonban a kritikát bármilyen okból félreértelmezi, esetleg megfogalmazóit ellenségnek értelmezi hibát követ el. Az első ilyen hiba hozza a következőt és megbomlik az egyensúly a félelem és szeretet között, a félelemre terelődik a hangsúly. A félelemre alapozott rendszerek, mint a történelem ezt már többször bizonyította, önmagukat zabálják fel. Nem én találtam ki, mások már többször leírták.
A válaszom az Adóreggeli levélre és a félelem erősítésére csak egy lehet: Tudom, értem, felfogom. Ezáltal azonnal képes vagyok szeretni és megbocsátok neki azért, mert tudom, hogy tévúton jár. Szólok pár szót, s nem zavar ha nem érti. Elvárásom nincs, csak vizionálom a megtisztulását, gondolataimban mosolyogva kezet rázok vele. Szemlélem alakulását csendben, szinte szótlanul. Gandhinak már sikerült, s tudom: nem vagyok egyedül.

Dolgom végeztével a levelet boldogan törlöm, mint a félelem egy darabkáját.

Fontos

Ez az oldal kizárólag véleményeket közöl, reakciókat a jelen világ történéseire. A honlapon megjelenő vélemények és hozzászólások nem azonosak a Robonet BT véleményével és álláspontjával.