Egy híján harminc

Tegnap az Országgyűlésben Orbán Viktor bemutatta kormánya első, azaz első akcióprogramját. Helyes.
A pontokkal teljesen egyet tudok érteni. Meg is lepett, megvallom őszintén. Úgy legyen hát, ahogy mondta.
Azonban remélem lesz második, harmadik és még több, hasonlóan merész, markáns - tényleg forradalmi - akcióprogram.
A most lelkemből előtornyosuló hiányérzetet, ami a program hallatán született, azzal csitítgatom, hogy tényleg lesz több is.
Most hirtelen ennyi tellett. Ez is sokkal több, mint az elmúlt húsz esztendőben elhangzott pártlózungok összessége.
Éreztem a félelmet, mert a bankokkal, ugye, meg kell tárgyalni az ügyet. Velünk a néppel általában nem kell, csak a bankokkal. Értem, sőt megértem. Ezért kéne valahogy mégiscsak az önálló bankrendszer felé kacsintgatni.
A hiányérzetem abból az elváráshalmazból fakad, ami valahogy összegyűlt bennem az elmúlt évtizedek alatt. Türelmet tehát! Valami elindult. És jónak gondolom, és talán most időszerű is, mert az elsők között lehetünk, akik kitalálják és megvalósítani igyekeznek a másképpent. A gondolkodásmód világszerte változik, a régi hanyatlik, még még erőlködik, azonban gyengesége főleg egyre erősebb kiabálásában mutatkozik meg, valahogy az erő csendessége elmúlt. Az egyféle világnak vége, a fősodrat lassan cserélődik, a népmozgalmak egyre jobban és hatékonyabban működnek, a tabuk dőlnek, a valóság kimondása, az igazság keresése tért nyer. Lassan, lassan, de lehet, hogy csak én vagyok oly türelmetlen.

Fontos

Ez az oldal kizárólag véleményeket közöl, reakciókat a jelen világ történéseire. A honlapon megjelenő vélemények és hozzászólások nem azonosak a Robonet BT véleményével és álláspontjával.