Dal

Hogy minden nap ugyanaz, hogy mindennap mégis más, hogy még mindig itt hallom ezerszer hallgatott, csak számomra, magyarnak születettnek érthető, görcsös hangok világába fulladó dalaid. A gitárod hangja elenyészik.
Itt hagytál. És Irén? S a többiek. S a szabad indiánokkal, kik itt maradtak, mi lesz?
Ne hidd, hogy halálod felment a felelősség alól. Tartozol nekünk, mert belénk bújtál mint az ördög. Mert befelé sírtunk, mert mágusként álmaink közé idézted a valót. És mi páran komolyan elszégyelltük magunkat.
A közönség tapsol, még bágyadtan ideér a fülembe a koncertvégi zaj. Ahogy az emberek tántorognak kifelé a nézőtérről, lehunyt szemek vesznek körbe, csak azért, hogy ne lássa senki, mit is tükröznének az elhomályosodó világból.
A nagybátyánk?
Megérkezett?
Itt jár. Nem hallom, de érzem lépteit.
S most hagysz itt?
...
Akkor eredj, hát... Isten veled.

Fontos

Ez az oldal kizárólag véleményeket közöl, reakciókat a jelen világ történéseire. A honlapon megjelenő vélemények és hozzászólások nem azonosak a Robonet BT véleményével és álláspontjával.