Új világ 3. A pénz

A legérzékenyebb kérdéssel kezdem. A világ jelen problémáinak legnagyobb rákfenéje a pénz. A mai pénz alapvető hibája, hogy a cserearánymérés funkciójának nem felel meg. A mai pénznek értéket tulajdonítunk és ez bizalmi kérdés. Amikor a fedezetnélküli pénz inflálódik, árfolyama veszteséget mutat, amikor a pénz értéke összeomlik, akkor becsapottnak érezzük magunkat. Ez a becsapottságérzet teljesen jogos. A pénz mai problémáiban nem kívánok elmerülni, mert nem célom az okok, következmények elemzése. Ezzel igen sok internetes portál, film foglalkozik mára.

A mai pénznek az ad értéket, hogy kamatot kapcsolunk hozzá. Ez azt jelenti, hogy a pénz az időben folyamatosan gyarapodik, holott semmilyen hozzáadott értéket nem állít önmaga elő. Ezt a gyarapodást egyrészt maga a kamat, másrészt a pénz teremtésének banki "törvényes" módja hozza létre. A reálgazdaság ezután a kamat után fut, de sohasem éri be. Ebből következik, hogy a pénz ezáltal elveszíti értékmérő, cserearánymérő képésségét. A történetiség szerint korábban próbálkoztak valamilyen fedezetet rendelni a pénz mögé, például aranyat, de belátható, hogy ez a feltétel fenntarthatatlan. A világ összes aranya nem lenne elegendő a világ össze értékenek ellensúlyozására. A pénz ilyen módon áruvá válik, kereskedni lehet vele úgyanúgy, akár egy zoknival, ami végeredményben azt jelenti, hogy a látszólagos értékbeli mozgásai miatt nem lehet hiteles cserearánymérő eszköz. Az elmúlt években sokszor láttunk komoly árutőzsdei mozgásokat, amelyek virtualitása a mostani zuhanás átélését követően egyszerűen megérthető.
Más megoldást kell tehát választani. Új pénzfogalmat kell bevezetni, amely a következő funkciókra épít:
- hiteles cserearánymérő funkció
- kiegyenlítő funkció
A pénz cserearánymérő funkcióját egy pontosan meghatározott termék-, anyag- és munkaerőösszetételű kosár adja meg.
Adott mennyiségű pénz egyenértékű, megfelelő arányok meghatározása mellett:
- termék-, anyagösszetétel (kosár)
- munkaerő (értéke a termék és anyagkosárhoz képest)
Ez minden nemzeti valuta közös jellemzője lesz.
Az érték végső meghatározásához a következő indexeket kell használni:
- tagországok külső indexe
- társadalmi index
- természeti index
- gazdasági termelékenységi index
- támogatási index
- szükséglet index
- minőség index
- adótartalom index
- további szükséges indexek...

Az indexálást a következő módon kell felépíteni: Olyan matematikát kell alkalmazni, amely az egyes nemzetek közötti - az indexek neveiből következő - különbségek kiegyenlítésében játszik szerepet. A pénz indexálását valamilyen előre meghatározott idősor szerint kell elvégezni.
Ez a gondolat végeredményben a jelen világ szabad kereskedelmi gondolatát töri meg.
A folyamatos indexálás arra ad lehetőséget, hogy a nemzeti valuták a gazdasági kiegyenlítődés felé húzzák el a piacot. Ugyanis azt teszi, hogy a belső piac és a külső piacok között olyan értékmérést teremt, ami minden esetben az elmaradott gazdaság irányába tolja el a keresletet.
Ha például valaki terméket vásárolt bárhol a világon, akkor pénzéért árút vásárol, itt működik az indexálás, mert végeredményben az indexálás az adott országban egy adott mennyiségű pénz ellenében kapható áruk ellenértékét határozza meg. Az indexálás tehát az adott országban az értékmérő funkció tudatos - az indexekből következő - piacmódosító torzítása, ami végeredményben a gazdasági kiegyenlítődést szolgálja úgy, hogy a torzult gazdasági egyenlőtlenségek felszámolása mellett hat.
Az indexálást akkor lehet felfüggeszteni, ha az indexálásból adódó eltérések két vagy több valuta között nem haladnak meg valamilyen küszöbértéket. Ezt érdemes kidolgozni, hogy hol van ez a küszöbérték.
Be lehet tehát vezetni a közös pénznemet, ez nem befolyásolja a pénz értékmérő funkcióját, sőt az átváltási hibákat és költségeket is felszámolja.
Ezen túlmenően meg kell határozni az indexálásból eredő torzítás maximális mértékét.
Egy ilyen pénzzel a belpiacokat egyensúlyban lehet tartani, természetesen a belpiacokat további szabályokkal is védeni kell, de erről majd később.

Itt van az előbbi mondat folytatása, azaz ez itt a később!
Az egyes államok közötti természetidegen módon felépített torzított versenyhelyzet, illetve az ezt totálisan kiszolgáló szabad piaci elmélet (talán nem arcpirító gondolat a kényszer) azt eredményezi, hogy soha sincs egyensúly egy ország tekintetében az export és az import között. És a legérdekesebb az, hogy az egyébként "győztesnek" hirdetett, vagy gondolt államok is ebben a sárban dagonyásznak. De nézzük, hogy miről is van szó. Arról, hogy semmilyen korlát nincs az export és az import forgalom elé állítva. Ha az előzőekben felvetett értékmérő problémával ezt kiegészítjük, akkor látható, hogy a befolyás e kettő alapján teljessé tehető a világban, igaz ez is csak egy ideig működik, mert alapvetően az adósságot árulja újracsomagolva, pont addig, amíg a kivitel - legyen az bármilyen típusú tőke - létrejöhet. Ennek azonban van egy ténylegesen végső határa - tipikusan a Föld. Hacsak mondjuk ki nem terjesztjük ezt a határ a Nap bolygóira is, de sajnos ott tudomásom szerint jelenleg számunkra látható, kompatibilissé tehető gazdaságok nem működnek. Tehát a rettegett külgazdasági mérleg, vagy kiviteli mérleg, ki hogy szereti, folyamatos elbillenésben van. Ha bevezetnénk egy határt, ami egy ország esetében úgy működne, hogy a kivitel és a behozatal különbsége nem haladhatna meg egy bizonyos értéket, (mondjuk ezt szintén a pénz érték indexálásával el lehet érni) akkor nem kerülhetne egy állam sem kiszolgáltatott helyzetbe. Ha ezt az új gondolatot rávetítjük a mai globális gazdaságra, akkor a multik sem lennének képesek tönkretenni a nemzeti gazdaságokat, mert fékként hatna a behozatali értékindexálás. A multik is rákényszerülnének arra, hogy egyensúly keletkezzék a helyi termelés és a külhoni termelés között. Ezzel a gondolattal arra szeretnék rámutatni, hogy a globalis gazdaságnak értelemszerűen van értelmes alternatívája, de a mait ne nevezzük annak.
Természetesen így is keletkezik felesleg. Nézzük csak meg Európa népeinél, hogy néha mennyi tejet öntünk ki mondjuk az Európa Parlament épülete elé a gyakorlatban és gondolatban is. Nos, ha ezeket az extra termelési volumeneket nem úgy akarnánk megoldani, hogy kivágatjuk a szőlőket, hogy leöletjük a marhákat, és így tovább, hanem azoknak az országoknak, ahol az emberek ma is az emberi létminimumon alatt élnek, átadjuk, átírányítjuk. Mert azt gondolom, hogy még messze vagyunk attól, hogy ne lenne éhes száj a Földön. Ezt a "kivitelt" is lehetne a pénzzel ösztönözni, sőt még nagyobb indexálási értéket képviselhetne a tudás és a technológia kivitele ezekbe az országokba. Megérné a "művelt nyugatnak" kivinni például Afrika országaiba mindazon ismereteket, tudásokat, technológiákat, mint amit korábban Kínába vittek. Ez egyébként a világ kiegyenlítődéséhez is vezethetne az elkövetkezendő évszázadban. Tisztában vagyok azzal, hogy a multi cégek hogyan gyártatnak Afrikában, illetve a Föld más "demokráciával leigázott" vagy "diktatúra finanszírozással" természetellenesen fenntartott államokban éhbérért. De ez engem nem érdekel. Azért nem mert minél jobban bánt valaki valakit, annál jobban visszahat. A világ mindig a kiegyenlítődés, az egyensúly irányába mozdul, olyan ez mint a gravitáció, ez a természet első törvénye, az örök ciklus. Lehet, ideig-óráig ez ellen menni, de hát ez olyan, mint a pisilés szél ellen. Ezt már jó sokszor kipróbáltuk a történelem folyamán.
Az is látszik, hogy a pénz indexálásának rendszere abszolút eltér a mai bankrendszer működésétől. A mai bankrendszer a pénz adósságértelmezésén és a kamaton alapul, ami alapvető abszurditás, mert a pénz már nem értékmérő eszköz. Olyan nemtudomminek nevezett központi, tehát világméretű pénzintézetet kell létrehozni, nagyon fontos, hogy minden ország ténylegesen demokratikus felügyelete mellett, ami az egyes országok közötti indexálást végzi, pénztőkét helyez ki, azonban nem számít kamatot, mivel a pénz önmagában nem termel értéket.
(Természetesen látszólagosan termel, mert ha elvonjuk valakitől a pénzt, adók, kamatok, adósság formájában és az akitől elvontuk élni akar, tehát dolgozni, azaz új értéket előállítani, akkor pénzt fog kérni és termelni fog. Az új érték előállításának forrása a munkából ered, és nem a pénzből. Az előállított új érték megtérül és nagyobb értéket fog képviselni természetesen (inkább triviálisan), mint a kezdeti érték munka nélkül. No ezt az értéknövekedést általában pénzben mérik, és ha kihagyjuk a munkát, akkor ez a pénz kölcsönző szemében úgy tűnhet, mintha a pénz dolgozna. És ezt ma a világ elhiszi. )
Tehát be kell szüntetni a kamatot. A kamat, mint olyan a világ legnagyobb hazugsága. Ha megszűnik a kamat, megszűnik az infláció.
A pénz, mint hatalom a következőképpen működik, nagyon leegyszerűsítve ma:
A pénztőkés pénztőkét kihelyez. Ebből munka hozzáadásával érték képződik, amit pénzben fejezünk ki. A pénztőkéhez kapcsolódó kamat a tőkével együtt visszakerül a pénztőkéshez. Idáig minden rendben van. A pénztőkés ezt folyamatosan teszi, mindeközben a pénze romlik, pontosan a folyamatos infláció következtében. Igen ám, de pénztőkésnek meg van a helyzeti előnye a nagy tömegekkel szemben, hogy a pénzkihelyezés és visszaszivattyúzás műveletét sokszor gyorsabban végzi el, minthogy őt is érintené a pénz romlása. Ezzel egy időben azonban van egy másik jelenség, amire már a pénztőkésnek sincs válasza. Az pedig az, hogy a felpörgő kihelyezés, visszaszivattyúzás valós értékkülönbözete valahol adósságban folyamatosan megjelenik, felhalmozódik. Ez általában az államok államadósságként kezelik, az emberek, a nagy tömegek, pedig éppen lakáshitelükben, vagy szabad felhasználási hiteleikben láthatják viszont. A pénz tehát nem értékteremtő a hozzá kapcsolt kamat folyamatosan átpumpálja az adósságot a kiszolgáltatott államokra, nagy embertömegekre.
Na mi lesz ebből? Ezt itt most nem válaszolom meg részletesen, de szeretnék egy régi mondást ideidézni: Tetszik tudni, a svájci bankszámlán lévő egy számjegyet és az azt követő nagyon sok nullát nem lehet megenni reggelire. Tehát jelen időben még bízunk forintunkban és eurónkban, vagy bárminkben ami pénzként lapul a zsebünkben, de jól jegyezze meg mindenki, hogy csak a bizalom és természetesen a fent leírt rendszerben való hit ad neki értéket, egyébként pont annyit ér, mint papír, meg a festék, meg az a pár fémcsík, amit tartalmaz. Viszont aránylag magas a fűtőértéke.
De ha valaki még mindig kételkedik, akkor tegye fel magában a kérdést, hogy a maastricht-i kritériumokban miért szerepel egyáltalán olyan sor, hogy maximális deficit. Tehát már az a rendszer is egy egyensúlytalanságra épít, mert hogyan lehet valami egyensúlyban a világgal, a természettel, ha a hiányra épít.

Fontos

Ez az oldal kizárólag véleményeket közöl, reakciókat a jelen világ történéseire. A honlapon megjelenő vélemények és hozzászólások nem azonosak a Robonet BT véleményével és álláspontjával.